Éjjel volt,
hűvös félhomály derengett az ablakon,
szépen szólt
egy gitár a távolból most is hallgatom.
A húrokon
akkordok pendültek mesés dallamok,
éreztem,
könnycseppek csordulnak végig az arcomon.
Ne sírj hisz tiéd a végtelenség!
Ne félj a szívedben nincs hidegség!
Érzelem pendül a gitárhúrokon,
s a végtelen játszik a véges hangokon.
Hajnalban
angyalként szálltam a habfehér felhők fölé,
nem tudtam,
de mindig is vágyódtam a csillagok közé.
A gitárdal
szinte szárnyakat adott a fényes húrokon,
az álmomban
már egyetlen könnycsepp sem gördült az arcomon.
Nem sírtam mert éreztem
a boldogság szelét,
s mikor visszaérkeztem
tovább hallgattam a mennyei zenét.
(2000. 11. 04.)
4 hozzászólás
Bámulatosan jó a ritmusa, tényleg elő lehetne adni! Nagyon tetszett! huh, olyan puha… jobb szót nem találtam rá.
Köszi a hozzászólást! Nagyon örülök, hogy ennyire tetszett, és ez a jelző szerintem nagyon találó! Köszi ,mégegyszer! Üdv: Kriszti
Szinte dúdolni lehet! Gratulálok, nagyon tetszett a versed, azaz dalod!:)
köszike, és kellemes ünnepeket!