Jó beleszimatolni az éjbe hold-apadáskor.
Gyertyacsonknyi fényt rebeg egy kandeláber,
gubancos gyeplőt vet, ráül az este az égre,
csillagpor gyanánt ezernyi bogár rajzik.
Fák riogatnak lombbal, utolérnek az árnyak,
Suttogás-hörgés koslat utánad, a félsz velük ébred.
Még az a nyápic hold se világít, fellegek őrzik.
Ólmos a lég, nyom-szorít, rádtapad megfulladásig.
Jajgat a csend, vele lázad a néma kiáltás,
Úgy dübörög benn, szétrobban a halánték.
Kiráz a hideg, gyöngy a homlok, majd elalélsz már.
Hangtalanul szállnak feletted az éj-denevérek.
1 hozzászólás
Érdekes vers kedves barnaby!
Mélyen megrázó sorok, de mint mondanivalója, mint a rímek nagyon tetszettek.
Szeretettel olvastalak: Zsu