Éjszaka

Már halk neszezéssel
szállong a sötét odakinn.
Idebenn a szobám
négy sarka, látom,
hogy összemosódik.
Ringat az éjjel,
nyílik az ösztönök
tarka virága.
Érkeznek az álmok,
s messzire visznek.
Ám visszatalálok,
mert te velem vagy,
mindig, amíg élünk.