Már éjszaka van, se szó, se zaj sincs,
semmi se moccan, ihol még árny sincs.
Majd gondol egyet a szellő, sziszeg,
rőt levél csörren, esetlen, libeg.
Óvó fák karjai is ernyednek,
nem tartják többé, fáznak, dermednek.
Hold, s a csillagok homályba vésznek,
felleg zokog, s élők hálni térnek.
Gondolatuk éber, mint a nyulak,
dér s a köd csárdást rop, vígan mulat.
Lucskos az éj, lassan jő a hajnal,
vidáman kél kedves madárdallal.
2 hozzászólás
Kedves Suzanne!
Nagyon szépek a hasonlataid,képeid!
"Óvó fák karjai is ernyednek""
"dér s a köd csárdást rop, vígan mulat"
"Majd gondol egyet a szellő, sziszeg,
rőt levél csörren, esetlen, libeg."
Nagyon tetszett!
Gratulálok:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Hálásan köszönöm, hogy olvastad a versem és nagyon örülök a véleményednek, idézéseknek!
Szép napot kívánok:
Zsuzsa