Besüt a hold az ablakon
Álmatlanul hallgatom
A madarak hangját
Amint párjukat hívják.
Éji neszek sejtelmes hangját
Öreg tölgy lombjának árnyékát
Amint kintről integet,
Szobám falán árnyékot vet.
Néha egy csillag ragyog
Majd eltűnik valahol
Hulló csillag bukik alant
Gondolatom most nálad van.
Nehezebben lélegzem,
Könnyeimet vissza nyelem
Sóhajom messze száll
De bolond is a világ!
Halk surranó neszek
Már alszom, és reszketek
Nem fázom,a hideg ráz
Vagy hiányzol, és ez fáj.
3 hozzászólás
Kedves Anikó!
Írásodban a hiány érzetét,
érzékeltetik a madarak hangja,
az árnyékok,a hulló csillagok…és!
A legjobbakat!
Szeretettel:sailor
köszönöm hogy itt jártál. ölellek
Anikó
Kedves Anikó !
Fájdalmasan szép versedhez szeretettel gratulálok: Zsu
Nagyon szépek a képek !