magányokba bújt társak
átölelkeznek
álmok tengerén
csillagfények nyújtóznak
szembogarakban
gyúlnak remények
kúsznak a sötét égről
földi áldomás
ott fenn telihold
lenn egy farkas ugatja
lopja a csendet
éj palástjával
a szürke ég tükrére
fényt fest a holnap
8 hozzászólás
Tetszett, Panka! 🙂
Köszönöm ittjártad Marietta! 🙂
Nagyon szépek, éteriek, az utolsó pedig még jobban…:)
Szeretettel: Klári
Köszönöm soraid utólagosan is, kedves Klára!
szeretettel-panka
Kedves dpanka!
3 a 2 ben…idilli első három versszak…majd bús lettem..
Inkább a 3.versszak közepétől…
A 2. versszak maga a csoda…
A végén reménykedem…
Jól megdolgoztattál, gondolkodnom kellettt…ez a fontos.
Gratulálok sok szeretettel.
dinipapa
Köszönöm soraid dinipapa, (ne búslakodj) az élet már csak ilyen, bocs, hogy utólag reagáltam,
szeretettel-panka
Kedves panka!
Köszönöm szépen varázslatos csokrodat!
Szívesen kedves eferesz!
szeretettel-panka