Éjszín szürke tereken ballagok kedvtelen.
Lelkemnek mérgezett sivár szikláin,
Szeszélyes vízömleny ordító hullámin.
Mint sav, marja testem meztelen.
Őrjöngő vízlepelből kicsiny patak csordogál.
Vizében andalogva lépkedek,éles kövein,
Vér vörösen hömpölyög léptem nyomain.
Ráérsz még megmosdani messze még az óceán.
Éjszín zöld mezőkön nyíló rózsa szál.
Fekete szirmai omlanak a földre.
Nyúlnék én értük de megéget.
Éjszín kék egeken táncolna a napsugár.
S ha volna idő,engem elérne.
Fénye fel olvasztaná szívemet.
2 hozzászólás
Szia Chloe! Nem vadászok helyesírási hibákra, mindenkinél becsúszhat. E vers, s a bemutatkozásod alapján viszont mégis meg kell jegyezzem: vigyázz az igekötők helyes használatára! És írj sokat, ha az ezredik verseden túl leszel, talán jó lesz! Üdvözlettel: én
Szia Bödön! Köszönöm az észrevételeket. Igyekszem figyelni de még van mit tanulnom. Az a gond vagy nem gond, hogy megirom ahogy jön aztán nem javítgatom.