Oszcillálja testet, lelket.
Vállunkon meztelenül
megpihenő lehelet,
karcolja orcánk befagyott kútjait.
Kezeink gusztusa a gesztura,
feszülő szívünk modora.
Meglóduló végtagok
ajkak csendes vándora.
Áthágott aktuális intim szféra
megszállott ingerekben
sisteregve incseleg.
4 hozzászólás
Kedves Andrea!
Valami érzéki ciklus szabadult el tollad alól. Tinta-forraló sorok ezek megint. 🙂
Üdvözlettel: Laca
A "visszhang" ezúttal felel. Kérdőre von, jogosan. Pellengérre állít piedesztál helyett, mert ez reális óhaj! Klassz ez így!!! Üdvözlettel: én
Én csak ámulok, kedves Andrea, e tökéletességen!
Te sokkal többet tudsz, mint amit tudsz magadról, s eddig tudattál velünk.
Ezt most is megerősítetted bennem!
Ez minden emberrel így van, csak nem igazán foglalkozik vele.
De nekünk, legalább itt van az írás!
És nem csak kettőnkre gondolok most!
Szeretettel gratulálok és ölellek:
Ildikó
Így van ez, ha megsértik az ember "intim szféráját", főleg úgy, hogy kinyílik a bicska is az ember zsebében néha a "betolakodótól"… Nagyon jó verds, rendesen "becsomagoltad"a gondolataidat ám! 🙂