Ezüstruhába öltözött
fákon és bokrokon
a virrasztó éji homály.
Mézzel eteti a csendet
derengő fényben a Hold.
Hull a harmat, az égbolt
kékjén sóhajt a zsenge
hajnal, mosolyt fakaszt
a pillanat, a kék elaltat
békés, puha takaró alatt.
Elaltat a kék
By oroszlán
14 hozzászólás
Kedves Ica!
Elképzelem, amint méz csurog a holdból és azzal eteti a csendet – nagyon szép kép, akár a többi.
Szeretettel: Klári
Kedves Klári!
Köszönöm szépen tetszésedet.
Szeretetterl
Ica
Kedves Ica! Azt szeretem a verseidben a legjobban, hogy könnyen magam elé tudom képzelni s képeket. "…a kék elaltat békés, puha takaró alatt." Plasztikus! Szeretettel üdvözöllek: én
Köszönöm kedves soraidat Laci.
Szeretettel üdvözöllek
Ica
Szia!
Kellemes, szép képeket varázsoltál azok elé, akik elolvassák a versed.Nagyon tetszik, gratulálok! üdv hundido
Örülök, hogy tetszett a versem kedves Hundido!
Köszönöm az olvasást.
Szeretettel
Ica
Jajj,de gyönyörű drága Icám!
Megfogott a hangulata 🙂
Ölelésem :Zsu
Köszönöm drága Zsu!
Ölellek szeretettel
Ica
Kedves Ica!
Bevallom én nem szeretem a kék színt, de az altató verseket nagyon.
Valahogy jó olvasni.Olyan nyugalmat áraszt.
Szeretettel:Ági
Kedves Ági!
Köszönöm a soraidat, Nekem a kék mindig a tisztaságot jelenti. Nálam minden színnek van jelentősége. Mint szín, inkább az óarany, ami a lélek mélységét jelenti stb.
szeretettel láttalak
Ica
Drága Ica!
A képeid mindig elbűvölnek. Ezúttal ez vittel el a pálmát: "az égbolt kékjén sóhajt a zsenge hajnal".
Szeretettel,
Ida
Drága Ida!
Köszönöm a kitüntetett sort!
Ölellek szeretettel
Ica
Kedves Ica!
Nagyon szép címet adtál versednek.
A vers elragadó:)
Tisztelettel: Alkonyi
Köszönöm kedves véleményedet Alkonyi!
Szeretettel
Ica