Elástalak

Elástalak.
Mélyre.
Sötét, iszapos mocsárba.

És ki nem engedlek,
Ott maradsz;
A kimondatlan homályban.

Már csak lidércfényed bánthat,
Ha átdereng a ködön;
És pislákol agg fák sziluettje mögött.

Rég, mikor még te voltál a nap, a hold, a csillagok,
Belédvakultam;
És még most is papnőd vagyok.

Lennék!

De már nem vagy más,
Csak látomás.
Kísértet a láp felett.

El nem énekelt dal.
Álmos ébredés.
Hagyd, hogy elfelejtselek.