Az ég alján még lobog vörösen a Nap,
egyre lejjebb, lejjebb csúszik nesztelen,
fénye a színek selymét lassan ejtette el.
Aranyló Hold borzong a fák hegyén.
Álmatag a lárma, csendes már a zaj,
távolról puha neszek, elhaló madárdal.
Mintha lomha hegedűszót hallanék
az éjszakában, szívem lassan elcsitul.
18 hozzászólás
Kedves Ica!
Szokásosan szép vers, naponta. Minden napra egy vers. Nagyon szép, különösen az eleje:
"Az ég alján még lobog vörösen a Nap,
egyre lejjebb, lejjebb csúszik nesztelen,
fénye a színek selymét lassan ejtette el."
A folytatása is tetszik, de mondd, kedves Ica, miért nem folytattad. Tovább is szívesen olvasnám.
Nagyon tetszik ez is, mégis!
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm a figyelmedet.
Ebben a rövidke versben egy pillanatát sikerült (vagy nem) megírnom a naplementének.
Örülök, hogy tetszett.
Szeretettel ölellek: Ica
Kedves oroszlan!
"Álmatag a lárma, csendes már a zaj,"
Csodaszép hasonlat!
Szeretettel:sailor
Köszönöm kedves Sailor, hogy olvastad és hogy tetszett is.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Kedves Ica!
Köszönöm szépen!
🙂
Én köszönöm, hogy olvastad kedves Szabolcs.
Üdvözlettel: Ica
Gyönyörűségesen megfestett alkony, drága Ica.
"… fénye a színek selymét lassan ejtette el" – ez annyira hatásos, szépséges!
Szeretettel
Ida
Köszönöm drága Ida, hogy olvastad.
Szeretettel: Ica
Kedves Ica!
Szívemnek kedves sorok!
Azt a pillanatot fested, amikor olyan, mintha egy pillanatra megállna a világ. A napnak ezt a szakát szeretem a legjobban.
Szeretettel:
Ylen
Kedves Ylen!
Örülök, hogy tetszett. Szép is az, mikor lebukik a Nap.
Szeretettel láttalak: Ica
Szia oroszlán! 🙂
Mindig izgatottan várom, hogy megjelenjen itt egy újabb gyönyörűséges versed.
A véleményem akár kopírozhatnám is, mert nem tudok mást szólni, mint azt, hogy csodálója vagyok képeidnek, engem mindig megbabonáznak.
Ez úgy történik, hogy megállok minden sorodnál, próbálom a képzelőerőm aktiválni.
Magaddal viszel, ezt pedig nagyon köszönöm, mert szükségem van az ilyen felemelő utazásokra. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Nagyon örülök, ha tudok egy kis szépséget, hangulatot varázsolni verseimmel.
Köszönöm a kedves soraidat. Szeretem a természetet, felszabadítja bennem a gátlásokat, elfelejteti velem a fájdalmat, kielégít, feltölt.
Szeretettel láttalak: Ica
Gyönyörű!
A gyermekkorom estéit idézted.
Ó ha visszamehetnék, s újra gyeremek lehetnék,
ígérem,tudva boldog lennék!
Szeretettel ölellek:
Ildikó
Ildikó drága!
Előfordulhat halálunk után egy új élet. Nem? Talán egy boldogabb!
Szeretettel ölellek: Ica
Sajnos, aki most él, (én), lehet erre már, akkor, nem fog emlékezni.
Ki tudja?
Mert most sem emlékszem semmire a kisgyerekorom előtti időkből.
Szeretettel ölellek én is:
Ildikó
Csak azért jutott eszembe a téma, mert éppen erről beszélgettem nemrég.
Puszi: Ica
Kedves Oroszlán!
Csodaszép soraidhoz szeretettel gratulálok!
Edit
Kedves Edit!
Köszönöm a gratulációdat.
Szeretettel: Ica