2024. december 23., hétfő
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    egyéb

    Elcsukló hangú dal

    efereszBy 13 hozzászólás460 megtekintés

    Lassacskán öleljél, kérlek,
    eltörhet ez a pillanat
    – a vágyaink nem hazudnak? -,
    és utána mi kimarad.

    Csak az én lesz a közbeszéd,
    s otthonunkat nem borítja
    a fényeső-csillagcserép.
    Magányunknak útján talán

    a valami, ha szembejön,
    de nem hiszed, és nem hiszem,
    hogy még a mosoly ránk köszön,
    csak egy esetlen háladal.

    Elcsukló hangú diadal.

    Share.

    13 hozzászólás

    1. szilkati on

      Szia Szabolcs!

      Hány meg hány pillanatunk tört már össze, és az ember fausti módra mégiscsak keresi azt az egy boldogat, tökéleteset, amit igazából sose talál meg, legfeljebb elhiteti magával, hogy végre rálelt. Olyan ez a vers, mint egy elcsukló sírás, sírás férfi módra, befelé.

      Szeretettel: Kati

      • eferesz on

        Kedves Kati!
        🙂
        Így van. Tudom, hogy furán hangzik, de ameddig ott belül, a szívben nincsenek helyén a dolgok, addig nincs tökéletes, nincs boldogság.
        Jól látod, befele sírtam, de örülök annak, hogy szavakba tudtam öbteni.
        Szeretettel: Szabolcs

    6. Tasnádi Rita on

      Kedves Szabolcs!
      Olvasgatom verseidet, egy egész új Világ nyílik meg nekem. Az első versednél, amit olvastam, még szokatlan érzéseim voltak, de belül mélyen hatott rám.
      Aztán azt gondoltam, nem tudok többet, de mégis, és régiketek, újabbakat is elolvastam. Bocsásd meg nekem, verdeidhez erősnek kell lennem, lelki értelemben. Így érzem…
      Üdv, Rita.

    Leave A Reply