Gondtalan életemet magam nyomom agyon,
Így otthontalan lelkem újra visszakapom.
Elveszett belsőm, aki meglátja holnapom,
Lehet jó és rossz, magam majd hozzászoktatom.
Ezerszínű képzelet szemébe nezve,
Életem egy más dimenzióba térne.
Hisz lelkem rajta, hogy miben élek,
Saját sorsomból mi az, amit kérek
Múltak a napok fejem felett,
És fogtam a kezem magam mellett.
Eszeveszett létem és elveszett élet,
Remény, hit és a többi újra éled.
Reménykedő élet, megvett lét.
Megtalálom újra benned, majd ismét.
Hisz te nő vagy, és tudod a választ,
Csak Te nyújthatsz Nekem igazi támaszt.
3 hozzászólás
Kutató női bolyongásod reményre ad okot. És ez jó!
Köszi, prayer! A hosszú együtt töltött élet meghozta gyümölcsét. Hobbi költőből egy hű feleség segítségével minden jóra meg van a reményem, hogy valamit én is letegyek az irodalom oltárára valamit. További jó alkotó munkát kívánok.
Kívánom, hogy éledjen…
De szerintem, ha az a Nő….
A töbit nem írom le..mert az csak a női nem dícsérete lenne..
Szóval kellenek a Nők!
Üdvi: d.p.