Kiástam életem kincsét,
Tűz lobbant fel hirtelen,
Szívem szárnyal ismét,
Eljött hát a szerelem.
Érzem lángmanó füstjét,
Ki morcosan andalog,
Elhozták kincs-ezüstjét,
Szárnyaszegett angyalok.
Iszom kútnak harmatából,
Emlékszem a házra még,
Nincs is bennem olyan távol
szerelmed, mint gyertya ég.
Ézéseim keni balzsam,
Itt vagy már szívemnél,
Gondozgatlak lassan,
Mintha kertemben teremnél.
Hagyom lelkem égjen,
Testem is csak hívogat,
Rohan nyár a réten,
Megkapom-e csókodat?
Simogatlak mindig lágyan,
Odaadón s szüntelen,
Te vagy minden vágyam,
Tiéd leszek ez éjjelen.
1999.04.11.
2 hozzászólás
Nagyon tetszik aver formai felépítése és képei hüen tükrözik a szerelemkisséfélénk közelítését, mintha pillangót készülne megfogniés hirtelen egy mondattal avégén határozottan lecsaprá:)) Nincs menekvés!!:))
üdv.- marica
Régi vers ez, és örülök, hogy ráakadtam: nagyon szépen írod le benne a szerelmet!
Szeretettel: Kalina