Angyal hasal a hóban,
törődött a teste,
elesett, de jól van,
szemerkél az este.
Pityog egy kismadár,
rémülten figyeli,
aranyhajú lányka,
a nevetést keresi.
Matat a hidegben,
a fagyos latyakban,
de, nem találja jókedvét,
a képlékeny anyagban.
Jön a többi borzas,
körülfogják szépen,
boldogan dalolnak,
a kislánynak a téren.
Csillog most már
kacagó kis szíve,
mert visszatért végre,
az elvesztett hite.
6 hozzászólás
Kedves Edit!
Aranyos kis vers, melyben a madárcsacsogás vigasztalja az elesett kislányt.
Szeretettel gratulálok: Ica
Köszönöm, Ica, hogy nálam jártál.
❤
Szeretettel: Edit
Másodszor olvasom és még mindig nagyon tetszik:)
szeretettel: Zsu
Köszönom Kedves Zsu! 😊😊😊❤❤❤
Kedves Edit!
Aranyos vers az elesett kislányról! tetszik.
Szeretettel:
Ylen
Köszönöm, kedves Ylen!
Szeretettel: Edit