Hallod-e a madárka énekét,
reggeli csicsergését,
melyben kitárja szíve szeretetét,
és benne rejlő szépségét?
Érzed-e az eső illatát,
mely minden cseppjét a
földnek ajándékozza,
s így növények és állatok
szomjúságát oltja?
Látod-e a virág szépségét,
mely szirmait neked bontogatja
és színét a világnak megmutatja?
Ne tépd le, hadd éljen még,
s hirdesse az élet szépségét!
Érzed-e a napocska melegét,
mely sugaraival bőrödet cirógatja,
s fényével féltőn beborítja,
a földön élő összes élőlényt?
Figyeled-e az emberek szemét?
Látod-e a lelkük mélységét,
mely szemükben vibrál,
s némán segítségért kiált?
Ember élsz-e még?
Vagy önmagadban teljesen elvesztél?!
Látod a világot,
hogy benne minden szép?
Érzed-e az élet féltő szeretetét?
Tükröt tart feléd a világ, lásd hát meg önmagad!
Higgy magadban, mert erősnek születtél,
megkaptál mindent, mire szükséged lehet.
Használd hát a szereteted!
Ne félj kimondani, ha valakit szeretsz,
mert az élet gyorsan lepereg.
Bánni fogod a pillanatot,
mert üresen elhagyott,
holott megtölthetted volna,
csupán egy szó volt a híja.
Bocsájtsd meg hibáit másoknak,
nem tehetnek róla,
minden embernek más az útja.
Nem tudhatod mit élt át előtte,
ezért pálcát ne törj felette.
Nehéz kövek húzzák vállaikat,
ki tudja mióta kergetik vágyaikat,
Ne okold önmagad soha a múltadért,
csak így válhatsz teljessé,
tanulnod kellett, hogy bölcsebbé válj,
s az út ide vezetett, hogy most megállj.
Élj hát a fényben, s ne félj semmitől,
éld az életed, s élvezd a szépséget.
Légy a szeretet, mely formába bújtatott,
s adj hálát, hogy önmagad láthatod.
Élvezd az élet minden szépségét!
Élj hát a fényben, s válj igaz emberré!
6 hozzászólás
Nem mindig ilyen ragyogó fény vesz körül minket, csak szeretnénk kedves Kircsi!
Biztató, szép versedhez szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica!
Köszönöm, hogy benéztél hozzám. A fény mindig itt van körülöttünk, csak mi nem veszünk tudomást róla, minden pillanat magában hordozza a lehetőséget, és arra vár, hogy végre kiáradjon belőlünk a szeretet. Tudom minden embernek megvan a saját maga gondja, de ezek hozzá tartoznak az utunkhoz és olyan régóta cipeljük magunkkal, hogy elhisszük, már nincs kiút. A sok csalódás és kudarc mind értünk van, hogy végre befelé figyeljünk, és ne a külvilágban keresgéljük a megváltást, mert nincs hatalmasabb erő annál mi összetart bennünket.
Szeretettel:
Kircsi
Szép lett ez a versed kedves Zsolt !
Fejlődésed szembetűnő, nagyon szép képeket használtál, úgy látom a szabad verselés lesz a Te
műfajod.
Kell az a fény mindenkinek…
Szeretettel olvastalak: Zsu
Kedves Zsu!
Köszönöm szavaid. Valóban én is úgy érzem, hogy ez az én világom, persze próbálok keretben dolgozni, de úgy érzem a korlátok elvesznek a tartalomból és már nem azt adja vissza a vers tartalmilag mint elsőre. Számomra a mondanivaló a legfontosabb és ezt követi a formavilág, valahol.
Szeretettel:
Kircsi
Szia Kircsi!
Tartalmas a versed, de hogy méginkább az legyen, a tartalom-forma összhatás fontos lenne. Aki ilyen gondolatokkal és lélekkel bír, annak kötelessége technikailag is a legtöbbet kihoznia az alkotásból.
Szerintem elsőként a szótagszámokat kellene rendezned, mert úgy érzem, lenne ebben koncepció.
A többi majd utána következik.
Tartalmilag nagyon rendben van a vers, a többit pedig kicsinyenként megtanulod majd.
Azért merem ezt állítani, mert én is így kezdtem.
Ne haragudj, ha úgy tűnik, hogy szárnyadat szegem. Nem ez a szándékom. Sokkal inkább az, hogy minél magasabbra repülj!
A meglátásaim inkább ösztönösek, mint tudatosak, bár az utóbbi felé hajlok. Nagyon remélem, hogy őszinteségem előbbre visz!
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Köszönöm támogató szavaid, ígérem lesz még olyan vers, ami formailag is rendben lesz, de nálam a versek spontán jönnek, én nem tudok felettük ülni órákat, napokat és javítgatni a formát, bár abban igazad van, hogy ez lehetne az előrelépés.
Szárnyaimat nem szeged, mert nem célom, hogy költő legyek, csupán szeretem megosztani a bennem lévő gondolatokat, tudatállapotokat másokkal.
Köszönöm, hogy őszinte voltál és leírtad a meglátásaid!
Szeretettel:
Kircsi