Élet szerelem után

1. Elakadt tű

(1)

az idő múlik a tű elakadt
ugyanazokat a köröket futom
te már nem vagy de a szerelem maradt
még mindig nálad jár gondolatom

a legnagyobb szenvedés ma is nekem
szép arcodat soha nem láthatom
szemedbe már nem révedhet szemem
érzéseim csak magamba zárhatom

(2)

nálam minden változatlan
szívem lelkem mozdulatlan
érzéseim lefagyasztva
várakoznak a tavaszra
remélik a fagy ha enged
lelkem tovább már nem dermed
kívánhatnak új szerelmet
így élhetnek egy-két évet
de nem sejtik nem is tudják
érzéseim milyen balgák
nem a téltől nem a fagytól
búcsúztam a boldogságtól
tőled lettem jéggé fagyva
soha nem lesz felolvadva
se a szívem se a lelkem
tavasz se lesz soha nekem

(3)

szemének szikrája
orrának vonala
mesebeli tájkép

csillagok mosolya
arcának hiánya
minden este fáj még

(4)

még mindig álmodom a szemedről
tiszta csillogással rám tekintesz
még mindig álmodom a kezedről
képzelem egyszer majd megölelhetsz

nem itt és nem most valahol máshol
más életben más dimenzióban
ahol rám ismerhetsz és tudod jól
én vagyok neked szánva e világban

(5)

idővel könnyebb lesz az élet
idővel nem rólad szól az ének
nem fogok nélküled többé fázni
megtanulok magamra vigyázni

éjjelente nem fogok többé sírni
panasszal lapokat teleírni
idővel elfogynak a könnyek
bár szárazon se igen lesz könnyebb

idővel boldog lesz a karácsony
édes s nem keserű a kalácsom
megtanulok újra mosolyogni
az élethez jó képet vágni

mindezt majd egyszer idővel
valamikor egy szebbik időben
nem hétfőn kedden vagy szerdán
hanem talán egy sohanapján

2. A tehetetlenség őrjítő malomkövei között

Tehetetlenségem hervaszt
lelket lankaszt testet fonnyaszt
megőrjít és elmét bomlaszt
agyam káosz kétes katyvasz
nem szólhatok nem láthatlak
nem jössz és én nem várhatlak
már semmit nem tudok rólad
nélküled múlt el két hónap
mintha nem is itthon élnél
mindenfelé elkerülnél
ismeretlen úton mennél
a világon nem is lennél
és ha vagy is már csak másnak
nekem csupán csalódásnak
szemem alá árkot ásnak
sötét gödröt útitársnak
álmatlan éj üres nappal
szenvedéssel teli hajnal
bennem élő meddő vágyak
minden percben rámtalálnak
sikítanak dörömbölnek
így megy tovább felőrölnek
engedjem ki mind ma őket
erre kérnek könyörögnek
nincs már erőm ellenállni
nem t’om mit fogok csinálni
józan eszem megtartani
vágyaimra féket rakni
egyre-egyre nehezebben
alig-alig telik tőlem
gördülnek a malomkövek
porrá zúznak összetörnek.

3. Szerelem után

Szerelem után légüres a tér
minden sürgető vágy aludni tér
őszes hajamra telepszik a dér

üres szívem is lassabban dobban
miért vagyok akkor darabokban
hiszen lehetnék már sokkal jobban

még nagyon fáj hogy elmúlt ami jó
lelkemre egyre nagyobb terhet ró
markol mardos a ki nem mondott szó.

4. Viszonzatlan szerelem emléke

csak szenvedély és semmi más
sem kötődés sem intimitás
viszonzás nélküli lángolás
önemésztő önfeláldozás

csak szenvedés és semmi más
hiábavaló várakozás
értelmetlen önámítás
önpusztító vágyakozás

és mégis minden perce emlék
szürke életemben érték
parazsánál elpihennék
ha nem volna nem is lennék

markomban tartom mint a lepkét
szép szárnyán hímpor az öröklét
babonáz bájolja a lelket
őrzöm e fájó szép szerelmet

5. Magamban

magamba forduló spirál
kacskaringós csendes csigaház
tornádó tölcsér tengerörvény
rég elhagyatott erdei ház
lakatlan sziget kialudt vulkán
fala leomlott puszta váz
borsószem nélkül csak a héja
tartalom híján vakolatnyi máz
kerekek nélküli rossz szekér
sehonnan sehova se megy
üres magányos mozdulatlan
visszahozni nincs emberi kegy
vesztett álmait s a puszta földön
milliók közt csak egyetlenegy

6. Szerelem sebei

(1)

tűnik az idő tűnnek az álmok
parkos utcádban hiába járok
ablakod alatt hiába állok
hozzám jöttödre hiába várok
törik az idő törnek az álmok

(2)

mikroszerelem mikroszakítás
a másik meg sem érzi
a tudat nem hiányzom
szívemet összevérzi

(3)

szomorú szerelem szemete szívemen
nem szűnik a bánat hónapok múlva sem
keserű kínok közt élem az életem
nem jutott narancs csak a héja énnekem

keserű szerelem kínja a szívemen
barna bús bánathéj burka a lelkemen
ábrándok börtöne rabrácsos éjjelem
szomorú szerelem keserve ételem

merengés mákonya méláz az éjfelen
tövises koszorú párnám és fekhelyem
szíven szúr felejtés tőre s a sejtelem
nem kellek neki s nem kellettem sohasem

(4)

langy eső tisztára mosta az utakat
cseppekkel takarja könnyázott arcomat
felhőkben tovább fut terjed a félhomály
lelkemben sötétség szívem még nagyon fáj

nézem a tisztuló égen a felleget
terhétől szabadult könnyedén lebegett
kisírtam magamat mégsem lett egyszerűbb
még inkább szomorúbb még inkább keserűbb

(5)

beleragadni a sárba
az önsajnálat mocsarába
várni a nemjövőre
vágyni a nem elérhetőre
a kávét sósan inni
lassú számokon sírni
az elérhetetlent akarni
csak azt az egyet szeretni
soha nem szabadulni tőle
akarni hírt hallani felőle
akkor is ha értelme semmi
akkor is ha el kéne feledni
akkor is ha fáj kegyetlenül
akkor is ha a szív belefeketül

(6)

szívem még néha fáj
néha sajog zsibbad
mint leamputált láb
hűlt helye ha virrad

(7)

soha semmi úgy nem fájhat
mint a kielégítetlen vágyak
felőröl a tehetetlen bánat
adnád magad a halálnak

soha semmi úgy nem emészt
minek a szem minek a kéz
ha nem láthat nem ölelhet
minek a szív ha nem szerethet

(8)

már néha jól vagyok
még sokszor nem
sokszor rád gondolok
és néha nem
már lassan gyógyulok
heged a seb
eltűnni sose fog
megmarad a heg

(9)

mozdulni késő
beszélni fáj
néma a kéz
és béna a száj

tágranyílt szem
hiába vár
a végső csend
magába zár

2023. február-március