Az élet tava nem oly mély mint a tenger
Látni az alját , még ha zavaros is ott lent
Nem felkavarni, csak hagyni nyugodtan
Oxigénhez jutni , élni nem elhagyottan
Meglátni a szépet , mint az aranyhalat
Csodálni a vizet ébredő pirkadatban.
Vagy naplementekor, mikor int a nap
Sima a víztükör semmi nem háborgat
Elvonulni csendben, magányba vonulni
Szívünkben a szebb napokat várni, remélni
12 hozzászólás
Kedves Marietta!
A szépen megirt versedben, valóban az ember saját maga teremti meg az élete tavát. Az élet tavát azonban, rendszeressen kell gondozni és ápolni. Mint minden tónál, azonban legfontossab, a tisztántartása, és közbe-közbe, hogy a viz cserélödjön. És akkor nyugodtan várhatunk a szebb napokra
üdv Toni
Jól írja Toni, a tiszta tó feltétlenül fontos! Jó a versed, Egy tó csöndesebb, meghittebb a környezete, mint egy nagy tengernek, memynek habjai zúgnak.
Gratulálok!
Alberth
Kedves Toni!
A nyugalom amiről írtam, természetesen vannak vele járói.:-)
Üdv:Marietta
Kedves Alberth!
A tavak valóban nyugodtabbak, az életben pedig törekedni kell erre, majd megteremteni.Köszönöm, hogy nálam jártál.
Üdv:Marietta
Szia!
Mindnyájan életünk tavában fürdünk, ami néha tiszta, néha zavaros. Tetszik a versed.
Szeretettel: Eszti
Ez tartja bennem is a lelket!Grt.Z
Szia Eszti!
Mártózunk, fürdünk,néha jó olykor kevésbé.
Szeretettel:Marietta
Szia Z!
remélem is !:-))
Szeretettel:Selanne
Kedves Marietta!
Minden jó, ha a vége jó. De nekem az egész tetszik.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Remélem jól érzed magad ezekben a napokban is.Öröm, hogy szakítottál rám időt , és a versem elnyerte tetszésedet!:-)
Szeretettel üdvözöllek:Marietta
Kedves Selanne!
Nagyon szép, könnyed vers, igazán élvezetes volt olvasni 🙂
Szia!
Köszönöm szépen:-)
Szeretettel:Selanne