Felébredtem. Új életem első napján
Megkérdeztem magamtól, hogy milyen az én fajtám?
Egy másik sík, egy másik hit, egy másik irány,
Vagy törlődik a múltamból minden hibám?
Emelj fel, hogy a semmit a kezedbe rakjam,
És a mindent hogy könnyedén letagadjam…
Mert a te nyelveden dadogok, bár már vártam,
Hogy a Tied legyen végre a Föld, ÚJ ÉLET, és láttam,
Mert hittem, hogy torz fülem hallja a valót.
Tudom, hogy igaz vagy, mert amit érzek Te is hallod…
Hangom vízen át suhan vízbe, és én már soha nem félek,
Mert itt vagy nekem, velem, új kapcsolat, ÚJ ÉLET!
3 hozzászólás
Emelj fel, hogy a semmit a kezedbe rakjam… huh… ez aztán a vers!
Nagyon szép gondolatok, igen szép képek! Gratulálok!
üdv.:
hamupipő
vannak benne igen szép kifejezések, de lehet, hogy elég lett volna zárásként kiemelni az "új élet"-et- de ez csak az én véleményem.
Nola