Senki vagy valaki,
mindegy. Vagyok.
Létem már koptatott
rongya volt előttem
másnak. Talán
apám-anyámnak, vagy
éppen porladó dédapám
hagyta rám örökül.
Rossz, ragrímek lógnak
esetlenül a vállfán,
megfércelt képzetek,
szakadt szerelmekből
foltos holtomiglan.
Talán szűk is volt rajtam
a gyereksírásos éjjelek
nyakig zárt zubbonya.
Fenn: fogyatkozott a hold.
Kinn: vonyított egy kutya.
Lenn: anyám csöndjébe
fojtott alázat.
Benn: "hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél…"/J. A./
Tudod: A gyávaság gyalázat.
Életem
By szilkati
6 hozzászólás
Az utolsó hét sor nagyon-nagyon tetszik, remek.
üdv
– i –
Katika, nekem pedig úgy tetszik az egész, ahogyan feltetted. A ragrímek
nyugodtan csak lógjanak a vállfán, nekem versed nagyon tetszik.
Azt hiszem, hogy József Attila is örvend, amiért olvastad verseit.
Hibákat kereshetném, de nem teszem, nagyon tetszetős a vers nekem.
Szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm, hogy elolvastad. Szeretem József Attila verseit.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Szeretettel gratuzlálok remek versedhez
Ica
Köszönöm, Ica, hogy itt jártál. Örülök, hogy tetszett a vers.
Szeretettel: Kati
Kedves Imre!
akkor azért a hét sorért érdemes volt megírni. Köszönöm, hogy elolvastad.
Kati