Életem

Fájdalom atyja emberi szenvedés
Kapudban állok egymagam
Belépni nem merek, kevés a szó
Várok még előtted nyugtalan.
Ördögök hátán játszom a tűzzel
Pusztulást látok könnyes szemeimmel
Gyengék a láncok az álmok erősek,
Hiába kérded ki lesz majd erősebb?
Hinni akartam bíztam a vérben,
Velem született ősi erényben,
Eddig a múltam mindig a vesztem
valahogy mégis ide születtem.
Anyám nem szeretett
Apám elhegyott,
S bár apróként nőttem nagyot
Óriás sose lehettem.
Nem sírhattam,
Ma már nem is tenném.
Nem szólhattam,
de már üvölthetném.
Elvettek mindent amire vágytam,
Évekbe tellett míg magamra találtam.
Tettem a dolgom oly kevés hittel,
Kaphattam volna ezernyi szívvel,
de ami soha nem volt az enyém
Gyermekemnek hogyan adhatom én?