Ha felnyitnád életem könyvének
fedelét, s olvasnád a sorokat,
sírva zuhannál szívem földjére
és látnád, hogy kitéptem lapokat.
Porrá zúztam mindazt, ami megölt
és amitől véres lett az arcom,
az égig nyúló vasfal már ledőlt,
s véget ért álmomért vívott harcom.
A legszebb oldalhoz ér most kezed,
önmagad tükröződik szemedbe,
a könyv magányba omlik nélküled,
most oltalomra vágyik kezedben.
Téged akar minden tiszta oldal,
léted rezgése testedbe temet,
érted születik meg minden mondat,
minden tollvonás már hozzád vezet.
6 hozzászólás
Kerestem a szavakat,
De a lélegzetem is elakadt
Ahogy olvastam szép soraidat…:)
Kedves Andika, ez nagyon szép,tetszett.
Szép történetek vannak abban a könyvben 🙂
Andika, nagyon tetszett a versed, gratulálok!:)
Gyöngyszem-e vers…
Andika!
Nagyon tetszett a versed, különösen a második fele:)
Üdv: Borostyán