Nincs életemhez kedvem:
a kedvem, a neve,minden.
Elment. Felkelek itt,
de a következő szegleten,
Életem keresztje alatt csuklik.
El. Megyek, léptem szúr,
sóhajtás a járásom.
Meglelem eltűnt kedvemet ott,
ahol. Nem jár senki se.
Felém hajol egy angyal szépen,
vérével telt vödörrel.
Még anyám taníthatta az angyalt.
Nevét. Nem ismerem szőttesét:
talpam rút testét.
A mindennel megyek,
Pőrén, akár egy csecsemő,
Indulok testemmel telt vödörrel.
Életfacsargó
By Brandy
4 hozzászólás
Tetszik, kedves Brandy!
Szeretettel:
Ildikó
Szia! Lehet, h nem mindenkinek tetszenek majd ezek a megfogalmazások: "Meglelem eltűnt kedvemet ott, ahol. Nem jár senki se." Formabontó, eredeti. Nekem bejön! Üdv: én
Ja, a vége nagyon ütős!
Kedves Brandy!
Most olvasom másodjára, elsőre kicsit zavaros volt, sőt, hogy őszinte legyek, nem kicsit nagyon, de hát ez van, mert most már sokkal letisztultabb a kép, harmadszorra meg ki is kristályosodik minden.
🙂
Igen, ahogyan Bödön is írja, teljes mértékben egyedi hangvételű, és ez a jó benne, mert egy versnek az adja meg a lényegét – szerintem –, ha fellelhető benne a költő maga.
Ui.: Remélem a mindennapjaid rendben vannak, nagyon sok sok alkotóerőt kívánok.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Nagyon szépen köszönöm mindnyájatoknak. 🙂