Életkép a térről

Írhattam volna,
hogy a téren
délután apró gyermek
csüngött mosolygó
anyukán és ráncos
arcú néni galambot
etet csendesen,
őszutó szél
faágon duruzsol
-csak úgy, ahogy rendesen-
Írhattam volna, igen,
de…a fémormányát vesztett
falikút mellet a tér közepén
két részeg ordít,
(-hogy lesz ez költemény?)
valami ócska lőrén
veszekednek,
amott a megcsonkított padon
skacok versenye:
-Ki köp nagyobbat?-(vajon)
Oldalba rúgott kóbor
korcs vonít,
sántán araszolgat,
fönt nyitott ablakból
egyszerű szitkokat
durván átragoznak!
Az utcalány fel néz a fal
tövéből, majd unottan folytatja
megkezdett köreit.
Érdekes, már nyolc év
eltelt az új évezredből!
Epeköveid babszemnyire
nőttek,
és cukorból csak
véredben jut több
a kelleténél.
Ez lenne a „közelítő tél”?