Iparfelhők szennyes, leszakadó rojtján,
Égő bástyák terhes, ellobbanó tornyán
A kihűlt szívekben lándzsa feszül.
Alamuszi hívek lopott kenyerén,
Ittasan csipked egy gonosz seregély,
Majd szégyenkezve aknába repül.
Bánatos száj csókol az erőszak földjén,
Örök bosszútól retteg az áldozat,
Bár jobban szenved nála a tékozló közöny.
Mikor lesz a vágyból igazságos törvény,
Mely betömi a végzetes árkokat,
És sajgó sebet ejthet a patás ördögön?
Egy hibás életmód alkony rengetegéből,
Sátáni elmék csillagos várából
Kitörni készül a magzat öntudat.
Vérben forgó tűzszemmel álmodik a rétről,
A szabad világba vadul áttáncol,
S fölaprítja végül a konok csőrudat.
A hosszú éjek után nehéz útra kelni,
De már nem engedi magát kizsigerelni,
Csak gyönge lelkekkel bátrak a szörnyek!
Hiába az álca, nem hiszi a mesét,
Egy önérzetes ember nem lehet cseléd,
Az ellenállásnál nincs fényesebb hőstett!
8 hozzászólás
Kedves Tamás!
Ez jó ez megint tetszik.
Szeretettel:Eszter
Köszönöm szépen, kedves Eszter.
Örülök, hogy olvastál.
Szép napot!
Üdv.:Tamás
Ez remek ábrázolás a mai kor életéről. Bár mindenki úgy él ahogy tud, de a többség csak úgy ahogy a …. engedi… de erre a válasz ott van a versed végén!
szeretettel-panka
Szia Tamás!
Már többször is olvastam a versed.Az utolsó két sor.Az korona a versen.
Üdv: Ági
Kedves Panka!
Szerintem ez az emberiség örök problémája, de egyébként teljesen igazad van.
Köszönöm, hogy megtiszteltél a figyelmedel, olvastad és értékelted a versem.
Kellemes ünnepeket kívánok neked.
Üdv.:Tamás
Szia Ági!
Megint a végére hagytam a tanulságot, úgyhogy az utolsó két sor a resümé része, örülök, hogy tetszett. Kissé zavaros ez avers (más véleménye szerint is), de én szeretem a tökéletlenséget. Talán a zárással sikerült egy kicsit feloldanom a káoszt.
Jól esett, hogy benéztél, és köszönöm soraid.
Kellemes húsvéti ünnepet és sok locsolót.
Üdv.:Tamás
Üdv újra a depresszió mezején. Ez a vers nekem nagyon elvont, már annyira, mintha a nagy szürrealisták verseit olvasnám. Enyhe Ady-s benyomást érzékelek benne. Félelmetesen "sátáni a hangulat, az enyhülés érzése csak a vers végén jelenik meg számomra. Egyébként azt gondolom, hogy az ellenállás egyáltalán nem hőstett, inkább megfutamodás. Az önérzet pedig véleményem szerint nem mindig jó tanácsadó.
Szia!
Szerintem nem beszélhetünk igazi depresszióról, szürrealizmusról még kevésbé, az Ady-hoz való hasonlítás pedig egyenesen abszurd. Ez is az élethez tartozik: a félelem és rettegés az erőszak következményeitől és az ezzel párosuló bénultság, tehetetlenség elviselése. Nagyon sok ember élete szinte kizárólag csak erről szól. Szomorú tény. Amíg a "magzat öntudat" fel nem ébred, s ki nem tör rejtekéből, hogy saját kezébe vehesse sorsa irányítását!
Az "ellenállás" és "önérzet" szót számos módon értelmezhetjük, de ha figyelmesen olvasod az utolsó strófát, szerintem rájössz, mire gondoltam.
Erről a témáról is lehetne hosszas eszmecserét folytatni, de ez nem a portálra tartozik.
Köszönöm, hogy írtál kritikát.
Üdv.:Tamás