Úgy kelt életre egy pillanat alatt
Akár száraz fű az eső után
Csillag hullt alá s néztük
Ahogy eljő a megújulás
Hitet vetett bennünk, s mi maradt talaj
Már reményként gyűrűzött folyó
Áradt szivárvánnyá
Elsöprő hóvihar.
Úgy kelt életre érintésedtől a por
Akár álommanók szőtte kabát
Elbújtam, s ott megpihentünk
Alá, ahol senki se lát
Ízekre tépett, hogy újra összerakjon
Véremben pezsdült a nyári szél
Megsimított, s átkarolva
Átölelt már minden éj.