Búcsúzom lassan, elvadultam a léttől
Nincs kinek elmondjam mennyire fáj,
Magamban tartom, elemészt a fájdalom
Senki nem kíváncsi már rá, miről szól a dalom
Most mikor már vége
Tudom mi az mit, mástól nem kaphatok meg soha
Ó én őrült, szánni valóan ostoba
Mondtad sokszor, s én változni nem tudtam
A könnyek erdejében mindig haza találtam
Csak vártam, hogy jobb lesz
Tenni ellene nem tudtam
S most megtennék mindent, hogy újra
Ölelni tudjam
Emlékeimnek élek
Könnyfakasztóan szépek
Csak percek, mik másnak semmi
Egy csók, semmi más, csak ennyi
Azok a mosolyok a nyugodt napok
Mikor mellettem voltál
S nem kellett, nem is volt baj, hogy nem szóltál
Elég volt, hogy tudom mellettem vagy
Elszakadt a vászon
Véget ért az álom
S most csak mint egy koldus, ki az aprót várja
Úgy várom az érkezésed máma
Csak egy félóra, mit már tőled maximum várhatok
Addig mosoly utána már nem kell
Te voltál, kiért keltem minden reggel
Te voltál, a mosoly miért érdemes volt élni
S most miért, kinek?
Az életünk története itt van a falon
Sötétséget, látni sem bírom
Milyen boldogok voltunk valaha
Ó én istenverte ostoba
Csak hullnék mégy egyszer ölelő karodba
Újra szép lenne a világ
Újra kerek
De most búcsúzom….
Elmegyek…