Életünk könyvében kezdjünk egy új lapot,
Dobjuk ki mind ami már kopott.
Régi sérelmek, veszekedés, bánat,
Ne nézzünk vissza, örüljünk a mának.
Ne emlékezzünk a rosszra, csak a jót kerssük,
Újult erővel csak egymást szeressük.
Mert ez szép volt, gyönyörü mint egy álom,
Ha valami rosszat tettem, már nagyon bánom.
Közös az utunk,egymásnak rendelt az élet,
Ne vessünk problémák miatt a csodának véget.
Kéz a kézben egymást nézve,
Haladjunk a csodás fénybe.
Életünk könyve
By Stevee
2 hozzászólás
Úh meseszép,tényleg elképzeltem ahogy írtad mintha vmi mesében lennék:)
Nagyon szép a vers, de bár új lapot lehet kezdeni, de a régit, a kopottat nem lehet kidobni, mert anélkül nincs új lap. Hiszen a múlt hozzátartozik az életünkhöz, azzal együtt lettünk olyanok, amilyenek most vagyunk. Kellett hozzá a múlt összes fájdalma, küzdelme, keserüsége, ez lett a mai tapasztalat!