Elfojtott vágyak

Már úgy akarom
csak azt …………

A bizonytalanság védő-köpenyében
két álomalak lebeg.
Sötét van,
sóhajok ezrei formálódnak
talán-hazug szájakon,
gondolatok milliói törnek fel
nedves ajkakon és
hirtelen nevetés vegyül ezek közé,
a két álomlény szertefoszlik,
eggyé válik, szállnak a sötétben
de a nevetés elhallgat és
a két forma
ál-valóság lesz újra.

Már úgy akarom
csak azt…………..

Óvatlan, meggondolatlan szerelem-felhők közelednek.
Azt mondja: Nem esik
Azt mondom: Csak beborult,

de nem csepereg, nem esik
nem zuhog, nem ömlik,
nem zúdul, még egy csepp sem,
vagy ha igen, azt a bőrünk szívja fel,

nem villámlik, nem zeng az ég,
nem mennydörög, nem ad ki semmilyen
hangot az ég
Csak beborult.

Már úgy akarom
mondhatnám, hogy
Azt.

Elfojtott könnyek, Elfojtott vágyak.
Ez irányított volna mindent?
az álomhajót neki a jéghegynek,
ő küldte volna a beteg felhőket,
mindent, mindent?
Lehetetlen!

Már nem is akarom annyira
csak azt.
Legyőztem?

Elfojtott könnyek, Elfojtott vágyak
Eltűrtelek benneteket
Elfojtott vágyak, örökké lappangó vágyak

Már várlak eső, nagyon várlak……………….