csatakos patkó koppan az úton,
pocsolyák száz hada fekszik elé.
locsogó pocsolyák,tocsogó patkók,
kopogó úton fekszek el én.
pirosló pocsolyák, sáros az út,
mocskos az arcom, véres a tér.
kopogó patkók, locsogó víz,
a kocsiablakon az utas kinéz.
nyerítő lovak, könyörgő kéz,
jéghideg köveken fekszek el én.
jajgató arcok, fakuló kép,
valaki felemel, s rám sajnálva néz.
kopogó patkók, locsogó víz,
már a kocsiban fekszem, szorít egy kéz.
kopogó könnyek, rákezd az ég,
zötyögő kocsiban zötyögök én.
haldokló szívem, közelgő vég,
könnyezik arcom akár az ég.
zötyögünk halkan, ölel egy kéz,
ölébe bújva rám remegve néz.
dobban a patkó,dobban a szív,
utolsó gondolat:miért? mondd miért?