amikor simultam öledbe,
nem is akarom már keresni,
hagyom…nem fog soha elveszni,
most már tudom amit otthagytam,
soha sem múlik nyomtalan,
ha érintesz majd visszakapom,
egy fénnyel telt májusi napon.
De addig egy darab ott marad,
már elcsented te nagyon pimasz,
kérlek vigyázz rá, mert fénylő kincs,
ily ajándéka senkinek sincs,
veled maradt lelkem darabja,
minden csakis hozzád szaladna,
de sajnos ilyen most az élet,
köszönöm neked… újra élek.
12 hozzászólás
Gratulálok, jó vers…Az az "már elcsented te nagyon pimasz"kilóg a versből. Szerintem elhagyható…üdvözöllek:)
Szia Barna !
Köszönöm szépen, én pedig úgy gondolom, pontosan oldja a verset…
Szeretettel: Zsu
"elhagytam… újra élek"
mennyi minden van a két pont közé ékelve
Igen Andi, így sorban…ahogy jön…:)
Zsu
Kedves Susanne!
Van amit, van ahol, elhagyni jó lehet….
Én is tapasztaltam ilyet 🙂
Gratula szép versedhez!
Nagyon szépen köszönöm kedves Dóra 🙂
Igen lehet gyönyörű is ha elhagyunk valamit…
Szeretettel: Zsu
Szia Zsu! Mennyi érzelem, szenvedély, és játékos kedv! Ez jellemzi szerelmi lírádat és ezt a verset is! Tetszett, örömmel olvastam! Szeretettel én!
Olyan a vers, mint saját magam kedves Laci !
Köszönöm mindenkori figyelmedet 🙂
Szeretettel: Zsu
Kedves Zsu!
Köszönöm Neked.
Szeretettel: Szabolcs
Szia Szabolcs 🙂
Én köszönöm Neked 🙂
Szeretettel: Zsu
Gyönyörű szép a legújabb szerelmes versed, kedves Zu! Én is azt mondom, mint az életben, annyi, de annyi különböző érzelem vesz körül bennünket. Gondolataidat sorban, nagyon szép csokorba kötve hoztad elé, hogy mindenki gyönyörködhessen rajta.
Szeretettel olvastam: Kata
Nagyon szépen köszönöm kedves Kata !
Szeretettel: Zsu