élhettem volna úgy is
mint nyáron át a lepke
szállva virágról újabb
kívánt virágfejekre
élhettem volna úgy is
hogy nem tűrve kalodát
szökve kalitból éjjel
szálltam volna légen át
élhettem volna úgy is
mint egeken a fecskék
szabad szárnnyal cikázva
villanásnyi öröklét
élhettem volna úgy is
vágyaimat eresztve
szabadon esti szélnek
vitorlámmal tengerre
élhettem volna úgy is
mint gázzal teli léggömb
csak fel és egyre feljebb
táncolva a felhőkön
élhettem volna úgy is
mint űrt szelő rakéta
célt nem tévesztve bátran
indulni a holnapba
de nem éltem mert szárnyam
törötten földre lógva
vitorlám gúzsba kötve
rádobva a hajóra
kalitkám zárja örök
léggömböm leeresztve
rakétám rossz irányzék
miatt célt eltévesztve
maradok most már végig
elárvult béna lepke
leláncolt szélvitorla
fészek nélküli fecske
maradok most már végig
törött szárny üres léggömb
kalitkám néma foglya
világűr helyett göröngy
2023. szeptember
8 hozzászólás
Kedves Dona!
Feltételes módban írt versed nagyon sok
elképzelésnek ad teret!
Központi érzés bennük a szabadság elérése,óhaja!
“élhettem volna úgy is”,lehetöség adódott volna,
mint a lepke,a fecskék,mint gázzal teli léggömb,rakéta,
célt nem tévesztve bátran
indulni a holnapba.”
Igen; élhettél volna úgy is,mint a felsoroltak,mégis:
“maradok most már végig
törött szárny üres léggömb
kalitkám néma foglya
világűr helyett göröngy”
Gartulálok csodaszép elképzeléseidre melyek sajnos nem sikerültek.
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Köszönöm szépen a megértést, igen, sok minden van, ami lehetett volna, de nem lett, nem sikerült. Azt is jól látod, hogy nagyon fontos nekem a szabadság /vízöntő vagyok/, és állandóan azt érzem – lehet, nincs igazam – hogy kevés az embernek a szabad mozgástere, a döntési lehetősége, túl sok a beszabályozottság. De persze az is lehet, hogy csak én vagyok ilyen tehetetlen, élhetetlen. /Persze a sorsot mindig egyszerűbb okolni, mint saját magunkat, vagy saját magunkon változtatni./
Köszönöm a gratulációt.
Szeretettel:
Dona
Legyen szép napod!
Kedves Dona!
Előszőr is remek a versed, de nekem kicsit csavargatta a szívem. Nem vagy elégedett az életeddel? Beteljesületlen vágyak, célok? Kihagyott lehetőségek? Amit már nem nagyon lehet bepótolni? A kisebbik lánykám is tipikus vízöntő. Akinek a jelszava szabadság szerelem.:-)
Én is rengeteg lehetőséget kihagytam. Kár, hogy nem vagy a szomszédom. Mesélhetnék fantasztikus kalandokat az életemről. Megjártam a hadak útját. Persze néha hagynálak téged is szóhoz jutni. 🙂
Míg meg nem áll idő, óra
Álmod váljon mind valóra!
🙂
Szeretettel!
Yoco
Kedves Yoco!
Köszönöm kérdéseid, mindre igen a válasz. /Persze tudom, csak költői volt, te is tudtad./ Ha lánykád is tipikus Vízöntő, akkor ismersz engem. Ill. olyan, mintha ismernél. Kár, hogy nem vagy a szomszédom, szívesen hallgatnálak. És ha szóhoz engednél néha jutni, szívesen mesélnék én is. 🙂
Azt hiszem, abban mind egyformák vagyunk, hogy életünk során sok lehetőséget hagyunk ki. A különbség abban van, ezt hogyan viseljük, dolgozzuk fel, tudunk-e változtatni ezen a hozzáálláson. Az értelmesebb, gyakorlatiasabb emberek túllépnek rajta, nem keseregnek, nem rágódnak a múlton, és megpróbálnak tanulni belőle, a következő lehetőséget nem elszalasztani. A hülyébbje – mint én – elszalaszt, kesereg rajta, rágódik rajta, és amíg a múlton töpreng és siránkozik, a következőt ugyanúgy elszalasztja. /Csakhogy legyen megint min keseregni./ Azt hiszem, ez nálam genetikai hiba.
Köszönöm kis verses jókívánságodat, jó lenne!
Szeretettel:
Dona
Szia Dona!
Azt hiszem, hogy most igazat fogsz adni nekem, mert ahogyan írod “Élhettem volna úgy is”, és valóban mi határozzuk meg – még úgy is, hogy hihetetlenül hangzik -, hogy merre van az arra. Szóval?
Köszönöm szépen a lüktetést, bár pár küszöb van benne.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Eferesz!
Valóban, kétféle megközelítés létezik. Az emberek egyik fele a sorsszerűségben hisz /”mindenkinek, ahogyan a nagykönyvben meg van írva” – pl. nagyanyám/; másik fele pedig abban, hogy a sorsunkat magunk alakítjuk /ez manapság jobban divatos/. Ebből a nézőpontból teljesen jogos a kérdésed. De nem tudok rá felelni sajnos. Tavaly egy egész évem ment rá, hogy tanuljak önmagamról, fejlődjek, változtassak az életemen, elindultam egy spirituális úton is, több ember segítségét is igénybe vettem, mindent elkövettem, ami rajtam állt, és nem sikerült. Megrekedtem. Nem rajtam múlott, hogy továbbra is egy helyben topogok. Okosabban, tapasztaltabban, belátóbban, sok mindent megértve, sokkal tudatosabban, egy picit az eddigieken változtatva élek, de nem úgy, ahogy szeretném. És ez már így is marad. Nagyon sok múlik az elhatározáson, a tudatosságon, az akaraton, de tudod, ha egy tulipánhagymát elültetnek, az kikelve hiába határozza el, hogy ő liliom akar lenni.
Köszönöm az észrevételt és véleményedet.
Szeretettel:
Dona
Drága Dona! 🙂
Brilliáns költemény olyan témával amivel a legtöbb ember többször eljátszik élete során.
…utólag könnyű okosnak lenni és talán pont emiatt érdemes újra próbálkozni , ujra elkezdeni mert már bölcsebbek vagyunk és soha nincs olyan,hogy késő amig élünk és lélegzünk.
Newton nyilatkozta egyszer hogy ha távolabbra látunk, akkor az azért van mert óriások vállán állunk…most már Te is…ne késlekedj mert bár beleszerettem a záróstrófába a véleményemet ismered.
“?maradok most már végig
törött szárny üres léggömb
kalitkám néma foglya
világűr helyett göröngy?
Megszórom a göröngyöt annyi fényporral amennyi szükséges az újraéledéséhez.
Szeretettel ölellek:
M.
Drága Napfény!
Köszönöm lelket simogató hozzászólásodat, igen, tudom, mit mondanál. És amikor ezeket olvasom, mindig egy kicsit jobb lesz, egy kicsit el is hiszem, hogy lehet, aztán megint kezdődik minden elölről. Nem vagyok képes önmagam árnyékát átlépni.
Köszönöm a fényport, beragyogja napjaimat.
Szeretettel:
Dona