Akikhez közöm sose volt,
mindig szembejönnek az utcán.
Felvont szemöldökű ablakok
rosszalló pillantása követ.
Mióta mellőlem te is elmaradtál,
tapogatózva keresem a helyet
a jászol-melegben, de kivet a horda.
Nem vagyok azonos, sem hasonlóra
maszkírozott báb, s az idegent
sehol sem szeretik.
Szigorodok hát, patikamérleggel
mérek. Menekülök, vagy inkább csak
ösztönöm menekít.
2 hozzászólás
Kedves Kati!
“tapogatózva keresem a helyet
a jászol-melegben, de kivet a horda.”
Csoda jó meglátás!
Sajnos,sokszor lehet ´hasonlókat´tapasztalni!
Gratulálok!
Seretettel:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
A magára maradt ember kilátástalansága. Örülök, hogy tetszett.
Szeretettel: Kati