Elhagyatottan, erőtlenül,egyedül és gyáván,
elkeseredve a világunkat látván
végigfutsz az életen, úticél nélkül
addig, míg a tested szív nélkül megvénül.
Rossz ötlet,ha mindig csalsz,
Egyszer mindenképp meghalsz
És az utolsó percben félsz,
De akkor már rég nem élsz.
Hiába is remélsz, cél nélkül nem élsz
Bátran élj, ne úgy hogy a holnaptól is félsz.
Menj tovább, ha az utadról mégis le tértél
Mert a végén rájössz majd, hogy egy percet sem éltél.
Kezedben a sorsod, menj hát előle,
Ha az élet a vízével kínál, igyál belőle.
Ha elpazarlod perceid, az olyan mint a méreg,
A tehetetlenség, mint lelkedben egy féreg.