Levedlenek a szép szavak, a jók.
Sötétre ázott könnyekre
vetkőztet a csend,
mert sosem fogtad a kezem.
Szerelmes álmokból szedlek ki,
hogy itt maradj velem.
Karomból a semmit elengedem.
Eljönnek majd hozzám
a kék virágok mind, a rózsák,
lehajtott fejjel a szelíd ibolyák,
csak úgy véletlenül egy szarkaláb.
Csendes sziromeső hömpölyög,
Neked én ezt is megköszönöm.
8 hozzászólás
Szép ez a vers kedves Ica, nekem épen aktuális…
Szeretettel olvastalak: Zsu
Drága Zsu!
Remélem nem szó szerint?
Örülök, hogy itt jártál. Kívánom, hogy minden virág Neked nyíljon!
Ölelésem: Ica
Priviben levél drága Ica !
Válasz ment. Puszi.
Én is köszönöm Neked, drága Ica ezt a "sziromesőt". Benne van egy élet minden fájdalma, de gyönyörű… Hosszan gyönyörködtem versedben.
Ölelésem
Ida
Kedves Idám! én köszönöm, hogy olvastad a versem, és örülök nagyon, hogy tetszett.
Ölellek szeretettel: Ica
Kedves Oroszlán!
Csoda szép.
Mintha egy régi szerelem képeit festenéd újra, talán egy kicsit szebbre.
Nagyon tetszett.
Üdv: harcsa
Kedves Harcsa!
Köszönöm kedves soraidat.Örülök, hogy tetszett a versem.
Mindig szeretettel látlak: Ica