Elkárhozni érted…

Valahol…messze,
Az Ezüst-hold tengerén
Összeforrt a lelkünk,
Túl a napok vér-egén

Elkárhozni érted,
S újjászületni megint,
Vakon, bízva szeretni,
Míg benned a halál megérint…

Könnyekbe fúlt hajnalokon,
Karjaid közt álmodom,
Szerelmem hűs tengerében
Sebzett lelked ringatom.

„Elkárhozni érted,
S újjászületni megint…”

Szívemnek kietlen partján,
Szirének énekét hallom,
dalukban hullámként ordít
Érted minden gondolatom:

Daloló szirén-férfi!
Éneked s minden szavam
Utolsó nászuk táncolják,
Hol az éj selymes, hangtalan,
S kéjünk minden rezzenésén
Megdermednek láncaink,
Porba hulló könnyeink közt
Elsuhannak ráncaink…

Nyújtsd felém szívedet,
Add nekem érzéseid,
S megtisztítom sötét lelked,
Hogy újjá éledjen a hit.

„Elkárhozni érted…” –
Gyönge szavad megérint,
S utoljára nyílik ajkam –
„ majd újjászületni megint…”