Bár megélne benned is, ahogyan bennem létezett.
Bár láthatnád csodáját, minden álmomnak, melyet látok,
Bár éreznéd varázsát, minden sornak, melyet írok.
Elképzelt világban éltem én, elképzeld szavakban léteztem,
De eltűnt minden, mint az őszi éj, elveszett a lét elem.
Most láthatod hát, amit én, csak lépj be lelkem kapuján,
Olvass a sorok között, s engem ott bent megtalálsz!
2 hozzászólás
Szia!
Szép vers.
Szeretettel: Rozália
Kedves V. B.!
Nagyon mély érzésekről tanuskodik e versed! Az utolsó két sor valami gyönyörűség!
Üdv: GaZo!