Ellenemben

Vállalom

Nincs bennem szánalom, se félelem,
élem, ahogy élem az életem;
vagyok kedves, szerető lény,
vagyok ragyogás, vagyok fény,
vagyok annyi minden, mi boldog!
És nincsenek szándékomon foltok.
Néha mégsem sikerül, jól tudom,
vagyok durcás, undok hatalom,
vagyok akaratos, vagyok értetlen,
vagyok kín, nyűg, tompuló értelem,
vagyok annyi minden, mi bánt vagy sért!
De igyekszem, mert már sok mindenki kért.
Vagyok akarat, erő, elhatározás,
leszek egyensúly, remény, megvalósulás,
nincs bennem szánalom vagy félelem:
vállalom! Vállalom az életem.

Magam iránt

Nem sajnálom magam,
nem félek semmitől,
én már ismerem hatalmam; –
mint ki kardjába dől,
elszámoltam az életem:
voltak hibák, és lesznek is.
De egy biztos nem kell nekem,
nem kell már a régi tövis.

Az utolsó panasz

Tudod, majd Neked is jobb lesz,
jobb lesz, ha én már más leszek,
ha majd sok mindent másképp teszek:
változom.

Megértettem néhány dolgot már,
volt kár, s még mennyi, mennyi vár!
De értem.

Hogy Te sem vagy lelki szemetes, megértettem,
tudom, a Te türelmed, még az sem végtelen.
Bocsáss meg.

Utoljára még, ezt, kérlek, hagyd elmondanom:
hogy értetlen, makacs voltam, úgy fájlalom!
Ígérem, többet nem panaszkodom.
Szeretlek.

(2006. december 14., 19.)