ellenségeinken

ellenségeinken isten mindig segített
élményeikben a mi fájdalmunk örömöt szerzett
hogy tekintem? hát hogyan is tekintsem?
szemeimben a könny az ő mosdóvize
szerintem lavórba gyűjti felmelegítve
reményeimben a megbocsájtás ritka már
önhitten üzemzavarát igazolandó
ösztöneidben ha te más vagy mit érzel?
hatványt az ötödikben vagy mindegyikben?
persze a minden itt lehet könnyen semmisem

maradjunk a negyedikben, az is jó
mert akármit megőriztem – úgy is elvész egyszer
ha majd a lét túloldalát megérintem
de vajon hagyják, hogy megérintsem?
s melyikben lesz a test, melyikben a lélek?
ha mellettem övét meglegyintem
vagy játszom vele a kökörcsinben 🙂
képességeimben mennyi a képtelenség
kincseimben mennyi az ellopott?

mekkora a koleszterin szintem?
odaadhatom-e valakinek ingyen ?
tegyük fel a másét nem irigylem
az enyém rejtem, a hetedikben
van hogy rossz istenben hittem
aki muzsikált az idegeimben
de imádni kellett – mert ez az illem
olyankor nem volt hálóingem
pizsamában voltam mint egy félisten
aki pihenni készül s a sötét felszisszen

és a piros pezsgett az ereimben
mellyel az ész kerekem megérintem
mi lehet még érzéseimben
avagy szenvedélyes érzelmeikben, ki tudja?
fejem néha félrebiccen
mások szerint félrebillen
mert ugye félrelibbentem, ha ha ha 🙂

Ki lehet a főisten aki előtt
fölbillen az univerzum, ő tudja!
amikor az ő függönye föllibben
és egy sátán fölszisszen,
ez a hadisten? ó nem! nem ő az.

mondjuk harmadíziglen mégis ő
sőt hazalibben civilben sem lehet ő
hanem valaki más de nem ellenőriztem
habár benne voltam egy ellipszisben
mint mellékhős a filmjeikben
melyet jó ha meg se tekintem
habár kínálják pediglen