Életem
Legnagyobb Szerelme
voltál
Édes borba
Csöppintett
Édes
Gyilkos méreg
Ami hajt
És űz
Téged
Vad gyengeség
Vagy
Gyengéd vadság?
Sosem volt
Boldogságom
A kútba dobnád
Ha lenne kút
Vagy vélt
Boldogság
Eljöttem Tőled
S közben az
Éjszaka
Pihent helyettem
Puha válladon
Miközben
Engem az őrület
Helyetted
Öl meg
Az lettél
Ami akartál:
Szabadság
Hű harcosa
Az éjszaka
Lovagja
Gyönyörű nő
Testbe bújva
Vártál rám
S eljöttem
De értelme
Semmi sem.
Miközben a telihold
Ajkadon
Csendesen megpihen
A kín szorítja ki
Lelkemet.
Belőlem
Neked nem marad
semmi sem.
S a csillagok ahogy
Arcodon ragyognak
Hazajövök s írom Neked
Utolsó Szavamat
És ahogy cigarettámat lassan eloltom
Akkor jövök rá,hogy
Ez volt
Neked írt
Utolsó
Sorom
3 hozzászólás
Kedves Zsolt!
Nálam a sorközök azt szimbolizálják, ahogy olvasom, hogy talán nem is az utolsó versed amit neki írtál. De ki tudja? Őszinte vallomást írtál. Tetszett!
Barátsággal Panka!
Kedves Zsolt! Nagyon erőteljes vers, ahogy olvastam, (s talán a sorközök hatása), egyre inkább fojtogatott valami, mintha ráültek volna a mellkasomra. Nagyon jók a rövid sorok, ahogy szaggatottá válik a vers. Élmény volt, és igazán átérezhető! Szeretettel: Andika
Szerintem nem is elmebeteg agyszülemény, hanem vers.
Rozália