Elmondanád, de nem mered.
Elmondom hát, most neked.
Azt mondanád nem feledsz,
soha nem hagysz el, szeretsz!
De nem mondod, mert így igaz,
s mert felhatalmaznál vele,
éltedet enyémbe fordítsam bele.
De nem lehet, mert nem lehet!
Egy-egy éjszaka, jól tudod,
hogy feltűzzem a skalpodat,
a többit úgyse vállalom,
bár hangomat azt hallatom.
Én szeretlek, s tudod miért.
De hiába érzem ugyanazt!
Szívem adom, hisz tudod;
szép szeretni, úgy van az!
6 hozzászólás
Megjegyzés:
Ez a vers, gyongyszem55, Napkorongra feltett, megegyező című, és témájú versére adott reflexió, saját szemszögből.
i.
S még valami, az eredeti:
Szeretni így lehet
Elmondanád, de nem mered,
elmondom én helyetted.
Azt mondanád, hogy nem feledsz,
soha nem hagysz el, szeretsz!
De ez tudom, hogy hazugság
egy vágy vagyok, semmi más
hisz' nem kell hozzám nagy tudás
ebben nem vagyok hibás…
csak egy éjszaka, jól tudom,
hogy feltűzd a skalpomat,
azt hiszed, hogy én vállalom?
Hallatnám a hangomat?
Én szeretlek, nem tudom m'ért,
de nem érzem ugyanezt,
szívem adnám, hisz' tudod szép,
szeretni így, úgy van ez!
Rosszul emlékeztem. A címe is más!
Tényleg szép szeretni, de néha fáj…
Tetszett !
Szeretettel olvastalak : Zsu
Köszönöm kedves Zsu!
Ej, a kutyafáját, hogy csak most válaszolok!
Midig ez van, ha valamit elhalasztok, elfelejtkezem róla.
+ Ilyen az, ha mentegetőzni kezd az ember lánya!
Szeretettel nagyon:
Ildikó
Kedvelem e sorokat.
Drága Andi! Örülök! Puszi.