Ki egyszer életembe beléptél
szavaddal utamat keresve,
kedvesen hozzám beszéltél
boldogságot és hitet vesztve,
mondd ki lehetsz te ?
Vágytól izzó gyönyör érzése
simogatásod puha ágya,
kérleltél, egyszer szeretnél
puha takaróm szíve-vágya,
mondd ki lehetsz te ?
Szavaid vállam terheként
viszem, mint keresztet,
játszunk titokban és félvén
de nyíltan, mindent merve,
mondd ki lehetsz te ?
Ha tudnád sem mondanád
nekem is csak talány,
s ha egyszer majd kibontanád
látnád lelkem tükörfalán,
mondd ! elmondanád ?
………. ki lehetsz te ? …………
6 hozzászólás
Kedves Susanne!
Nagyon szép meleg érzéseket
hordoznak soraid!
Kérdések…az egész élet az!
A legjobbakat!
Remélem ´kimondja´…
B.U.É.K.!
Szeretettel:sailor
Kedves sailor !
Nagyon szépen köszönöm megtisztelő véleményedet !
Igen.. talán egész életünk az !
Viszont neked is a legjobbakat !
Nincs már aki kimondja 🙂
B.Ú.É.K. !
Szeretettel: Susanne
Kedves Susanne!
Bennem is hasonló kérdések fogalmazódnak meg, mint a versedben. Lehet, hogy soha az életben nem kapunk rá választ… mégis a világ legjobb kérdési közé tartoznak!
Grat. Gyömbér
Kedves Gyömbér !
Talán sohasem tudjuk meg, de mégis valami belső hang nem hagy nyugodni !
Vannak kérdések, melyekre soha nem tudjuk meg a választ, s talán ez így jó:)
Köszönöm az értékelést, örülök, hogy nálam jártál !
Szeretettel: Susanne
Úgy érzem sok embernek " szíve-vágya " amit versedben megfogalmaztál.
szeretettel olvastam: oroszlán
Kedves oroszlán !
Így igaz, sok embernek szíve-vágya !
Köszönöm szavaidat !
Szeretettel: Susanne