Elmúlás

Elment az ész a józanság
marad a kétség a remény
némi vétség…
a szakadék szélén érzem mostan magam,
megtört érzésekkel álmodtalak meg
mint egy kisiklott vonat
így éreztem.
Túlságosan szeretni, áltatni önmagamat
most nem lehet
becsapás az élet
vagy eme emberi szakasz…
a tenyeremen elmosódva
de látszanak az évek
roskadó huzama…
az arcomon is viselem
bár fiatal vagyok látszólag
belül meghalt mindenem…
nincs erőm hogy folytassam
eme láncot
kerítéseket raktak elém
nincs erőm
újabb ugráshoz…
a kötelem kitettem
csomózok
és ennek is véget vetek…
Nélküled lenni
hogy te nem lehetsz már itt velem
nincs mit tenni
elmúlt a tartás iránti fegyelem…