elmúlik minden, de a tett
ismétli magát, újra veszt.
Elveszett csaták színhelyén
Egymásra lelünk , te meg én.
Füstölög még sok-sok ágyú
Elhullott ám, sok-sok bárgyú;
Sebesült se nyög, elnémult.
Büntetés, hogy mi még vagyunk?
-elmúlik minden, győzhetsz bár,
Végórán szívem reád vár;
Hazudtak nekünk, nincs halál
Szeretve halni, nem halál.
7 hozzászólás
Kedves Miki!
Nekem nagyon tetszenek versbe szedett szavaid, s valahogy nem is tűnik abszurdnak, inkább valóségnak (s ezel nem akarom a hovatartozását vitatni, mert az a helyén van).
Szépen, szabatosan fogalmazol, ami igen sokat jelent.
Tetszik a versed.
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Kedves Kata, kösz a biztató szavakat, azt hiszem hatott valamicskét – (legalábbis szeretném hinni), hatott a rímelésről szóló láncvers-elmélkedés… ahogyan írtuk együtt kezdte átgondolni mégis hogyan tovább Így nehezebb de szebb, bárcsak eltudnám hinni, kőszike.
Kedves Miki jól esett olvasni versedet. Miért csak ide?
Végórán szívem reád vár;
Hazudtak nekünk, nincs halál
Szeretve halni, nem halál.
Talán igaz……..
Szia Miki. Természetesen, én sem adhatok kevesebb pontot. Nagyon szép a vesed. Üdv. Nikolett
Kedves Miki!
Nem tűnik abszurdnak. Szép és érdekes a hangzása a vers végének. Jó kis vers. Gratulálok!
Ki tudja talán van az utolsó sorban valami kis igazság.
Ági
Kedves Miki!
Jó vers lett.Remélem hogy az utolsó két sor az igaz.
Eszter