No. 11 zeneszerzeményére (I. Verzió)
mily messze jártok,
letűnt a Nap fénye;
simogatva jő a Halál!
Fáradt utamban
a Végzet nyomomban.
Hol vagytok már nékem
ti szép álomképek?
Tovatűnt vágyak
itt hagytak végleg,
oly messzire szöktek
az életemnek alkonyán!
De sötét az éjjel,
fagyosan éget;
csak haldokló fények
pislognak nékem.
Vár rám egy álom,
a végtelen álom;
már csókol a Halál,
mily hűvös lett a napsugár.