Múlt idő.
Képek,
halványuló
ködfoszlányok.
Homályba vesző
mosolyok.
Behegedt,
holt sebek.
Még most is
magamban
rejtelek…
Elmúlt…
By KláraBy KláraBy KláraBy KláraMúlt idő.
Képek,
halványuló
ködfoszlányok.
Homályba vesző
mosolyok.
Behegedt,
holt sebek.
Még most is
magamban
rejtelek…
17 hozzászólás
Rövid, de velős, kedves Klári.
Nagyon kifejező, sokatmondó sorok.
Szeretettel
Ida
Aki ilyen szépen megfogalmazza a múltat, hiszem, hogy örökre ott bent kap helyet.
Szeretettel:Selanne
Kedves Ida, Selanne, köszönöm szépen!:))
Szeretettel: Klári
Szép! Rövid de annyi annyi minden benne van!
szeretettel-panka
Köszönöm kedves Panka:)))
Szeretettel: Klári
Az ilyen rövid, kifejező versek annyira jók! Egy kis szösszenet, mégis minden benne van és napokkal, hetekkel később is eszembe jutnak a képek és gondolkodóba ejtenek.
Tetszik!
Üdv.: Phoenix
Szia!
A múlt, ami most is jelen van, mert bár halványulnak a ködfoszlányok, behegednek a sebek, ő mindig veled marad. Nagyon szépen kifejezted.
Szeretettel: Eszti
Kedves Klára!
De csodaszép fájdalomtól harsogó vers! Néhány szó az egész, mégis egy teljes képet alkot arról amit érzel! Gratulálok! Üdvözlettel: Szilvi
Kedves Phoenix, Eszti, Szilvi, köszönöm szépen:)
Szeretettel: Klári
néhány sorban benne van minden szeressem az ilyet tetszett. szeretettel
Köszönöm, Andy!:)
Szeretettel: Klári
Ez olyan "én-fajta" vers, szeretem az ilyet. De nem hiszem, hogy elmúlt volna. Sőt!
Üdv,
Poppy
Igazad van, Poppy: sosem múlik el… Köszönöm!
Üdv: Klári
Már többször olvastam ezt a rövid de sokat mondó gondolatot…de ha elrejted, akkor nem múlt el!
Üdv. oroszlán.
Talán nem is akarom, hogy elmúljon… Köszönöm, kedves oroszlán!
Üdv: Klári
Szia Klári! 🙂
Erre csak röviden annyit reagálok, hogy akár én is írhattam volna. Két szót hagytam volna ki belőle, ha az enyém: "behegedt", "holt". Nálam még nem.
Ezzel tán mindent elmondtam, azt is, hogyan hatott rám.
Fájdalmas, belőlem is szakított egy darabot, rövidsége ellenére hosszú az emlékek sora itt.
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!:)
Nem is tudom, mit mondjak. Egyszer fel kell állni és továbbmenni. Ez nem jelent felejtést. Majd írok még erről priviben.
Szeretettel: Klári