Elpöcköltem magamtól akár a cseresznyemagot.
Kifolyt ujjaim közén az év, mint a forrásvíz
lecsurgott a vasrácsokon, s maradt a keserű íz
az ajkamon.
Tékozló voltam, dzsentriként szórtam a perceket,
órákat a kéregető Idő kalapjába. Holt terveket
szőttem az álmodozás pókhálójába, ám
az első lágy fuvallat elsöpörte. Sirathatnám
a bánatom.
De vasmarokkal ragaszkodom az elkövetkezőhöz,
mint hajótörött az eszkábált evezőkhöz.
Új irányt vesz tépázott csónakom,
megbecsülöm minden egyes jó napom.
Így akarom,
így fogadkozom.
2 hozzászólás
Szia!
Az esztendő vége számvetésre késztet. Ilyenkor szembesülünk életünk múlandóságával. Az új év azonban új kezdetet is jelent, lehetőséget arra, hogy tépázott csónakunk új irányt vegyen.
Szeretettel: Eszti
Jó búcsú, tetszett!
Nem szokványos…