Halott testemet fel nem éleszthetem,
Szunnyadó lelkem fel nem ébreszthetem.
A holtak énekét meg nem ismerhetem,
Az angyalokét el nem felejthetem.
Saját világom fel nem építhetem,
A fényt meg nem ismerhetem,
Saját életemet le nem élhettem.
Élni akarok?
By Vándor
3 hozzászólás
Egyik kedves ismerősöm mondaná erre, hogy közhelyes. Én nem tudom, hogy azt mondjam-e rá. Rengeteg ilyet írtam már (nem sok van fent), de az ilyenekkel a szomorúságot, meg egyebeket “lököm” ki. Nem tudom veled is így van-e? Nagyon tetszik ez a végig tartó bokorrím, a sok E nagyon megadja neki a hangulatot. A “szunnyadó lélek” kifejezés az egyik kedvencem. Csak így tovább!
Köszi. Az a vicces az egészben, hogy akármennyire is fekete író vagyok, egyébként ki vagyok egyensúlyozva. 🙂 Aszittem, leszúrást kapok egyébként. 🙂
Hú, hát nagyon szép, és szomorú – 2 világ közt lebeg az ember, ha olvassa. De tetszett! 🙂