Élni vágysz

Ezerszer kimondott szavak, és
ezer kimondatlan gondolat, végig
száguld mint a hurrikán. Nyomot
hagy, ledönt, és olykor hajbakap,

torzul is, aztán átvált kesergőre,
majd a pőre világ előtt áll esdeklő
keszkenője. Kér, nem sokat
csak annyit, miből hajlítani tud éltetést,

íztelen tiszta vizet, s ha nincs só,
úgyis jó a kenyér, csak ne legyen végre
éhezés, a kacagás, ne torz
mosolyba csapjon át, hanem legyen

szabad. S úgy szakadjon fel a tocsogós
ragacsos sárból a lét, hogy amikor
jő a langy déli szél, porrá tudja szárítani
a sarat, s a macskakövön, amikor a

cipő halad, egy új világ kapuja nyíljon
meg, s keservet hátrahagyva integessen
a múlt, remegve, botladozva, térdre rogyva,
adja meg magát. Mert te, élni vágysz.