Élő legenda

Húsvéti böjt – bőség helyett szűkösség.
A lemondás – nagy akaraterő,
amellyel most hited szerint követnéd
Őt, kihez mindenki jól mérhető.

A tanítás szerint teérted halt meg,
mégsem csak múlt, de jelen és jövő,
védelmezője mai szenvedőknek,
kiket nem kímél, sodor az idő.

Télből tavasz lett, megújult az élet,
föltámadott, mi tetszhalottnak tűnt,
újból tanulni igaz emberséget
kezdhetsz megint…Átvállalni a bűnt,

szenvedni érted tudathasadásig,
elvérezve, míg nem érez a kar –
helyetted tette, s erre gondol ma itt
vénektől kezdve minden fiatal.

Csendes a reggel. Rád köszönt az ünnep.
Távolban szól a jól ismert harang.
Lelkedben még tegnap viharok ültek,
legyőzted ma a vad hullámokat.

Örülsz, hogy élsz, mert ő is él tebenned,
kihez naponta mondsz el egy imát,
s most ismét érzed, társakkal kell lenned,
vállalnod kell az ősi legendát.

És évről évre asztalodhoz ülhet
a fényes arcú ünneplő család,
s a hosszú órák boldogságot szülnek,
hisz így ballag előre a világ!

Húsvéti bárány elfogyhat a tálról,
unokák szájából a sütemény,
de nem fogy el, erőt merít a mából
a koccintáskor születő remény.